~21. Chapter * part1*

                                                 *Sam szemszöge*
                                                   * 1 hét múlva *
                                                                        

Miután kijöttem, hamar eltelt az 1 hét. Közben Nelli és Maddy néhányszor átjöttek. Na jó. Minden nap. Csak aggódtak. Viszont Aaron egyszer sem jött át. Hívott, de nem vettem fel. Ha bocsánatot akar kérni, legalább személyese tegye. Harry írt egy "jobbulást" SMS-t, de később írt a neten, hogy átjönne, de nem tud, mert a nővére jön hozzájuk.
Gondoltam péntekre kihívom sétálni. Délután 3 óra van. Ilyenkor biztos, hogy nem alszik.
Gyorsan felkaptam a telefonom az asztalomról és kerestem Harry nevét. Hamar megtaláltam. Kicsöngött.  3-ra fel is vette.
- Szia Sam! - hallottam meg a hangját. Megkönnyebbülést vettem észre benne.
- Szia Harry! - nyögtem ki kedvesen.
- Mi újság?
- Arra gondoltam pénteken kimehetnénk sétálni. - mosolyodtam bele mondatomba.
- Persze jó öt... - vágta volna rá, de megakadt a mondat közepén. - Sajnos nem jó. Délután a papához jönnek munkatársai, vagy kik. Bocsi - szomorkodásra váltott a hangneme.
- Oh. Kár. Na mindegy. Akkor majd máskor.
- Okés. Na akkor, szia. - köszönt el.
- Szia. - tettem pontot a beszélgetés végégre, majd kinyomtam.
*

Hamar eltelt a nap hátralévő része. Este vacsinál anya és apa "kötelezővé" tette hogy lent együnk. Biztos akarnak valamit. Majd meglátjuk.

Mikor eljött a 8 óra lementem és segítettem megteríteni anyunak. Spagetti volt a kaja.
Jenna és Demi is hamar jöttek.
- Lányok. Péntek délután, estefelé megbeszélés lesz a főnökünknél, tehát elhívott minket vacsizni. Ki jön? - kérdezte apa.
Én természetesen nem jelentkeztem, mert nem akartam uncsi megbeszélésre menni a főnökünkhöz.
Jenna a barátjával, Sebastiannal mennek el moziba.
Demi pedig buliba megy Estellel a szomszéd lánnyal, és anyu el is engedte őt, mivel már 18 évesek.
Ezeket, a kifogásokat elfogadták. De engem nem akarnak itthon hagyni egyedül.
- Majd ott alszok Maddynél. - próbáltam programot szervezni.
- Hát jó, de előbb kérdezd meg Elenát, hogy otthon lesznek-e. - folytatta anya.
- Okés.
Az este gyors megvacsiztam lezuhanyoztam és olvasás kíséretében hamar el is aludtam.
Másnap felhívtam Elenát, hogy otthon lesznek-e. Sajnálatomra nem. Elmennek a nagyszüleinkhez. Jaj nekem!
Tehát muszáj elmennem. Nem akarok.
A nap szintén hamar elment. Ebéd, unatkozás, vacsi, és a többi... a megszokott sorrend.

Péntek. Szerencsére nem tudott minket mégsem fogadni anyuék főnöke. Tehát elmarad a vacsi. Így nem kellett menni. Hurrá!
Viszont anyu kitalálta, hogy szombat estére áthívja őket. Ő a felesége, és az unokája. Ebből sajnos nem tudok kimaradni. 7-re jönnek szóval 6-kor, elkezdtem készülődni. Hamar kész voltam. Anyu kérésére felvettem a vajszínű lenge egész szoknyám, ami a térdem fölé ért, és hozzá illő világosbarna telitalpú sarum.
A hajam, kibontottam, kifésültem és hanyagul pihent a hátamon, egészen a derekamig.
Amint kész lettem, kiléptem a lila ajtómon és lebaktattam a 14 lépcsőfokon. Lekanyarodtam a lépcsőfordulón ahol még 4 lépcsőfokot mentem és már lenn is voltam.

                                                 *Harry szemszöge*

A nagypapa közölte, hogy mivel tegnap elmaradt a vacsi, ma mi megyünk a munkatársaihoz, vagy kikhez. Tehát követelte az öltönyt. Ahj... Csak nem értem, hogy minek. Gyorsan előkerestem volna , de nem találtam. Átrohantam a nővéremhez, aki múlt kedd óta itt van.
- Gemma! Az öltönyöm elhoztad?
- Öö... azt hiszem igen. Gondoltam rá, hogy a nagypapa elráncigál, néhány ilyen üzleti vacsira.

Szerencsére Gemma is jön, úgyhogy legalább nem leszek egyedül. Ennek az egynek örültem. Felkaptam az öltönyöm, de a hajammal nem csináltam semmit. Minden felé álltak a göndör tincsek. A papa szólt, hogy indulunk. Én egyszerre mentem, de Gemmára még várni kellett. De nem sokat. Sietve kijött a szobájából. Lila feszes térd fölé érő szoknyát viselt. A haját kontyba kötötte. Gyorsan kitessékelt minket a kocsiba, mivel ő vezetett. Emilia nagymama is hamar megérkezett fekete kosztümében. Papa is (szó szerint) bepattant a kocsiba. Nem volt hosszú út. Hamar odaértünk. A városba laktak ők is. Nem gondoltam volna, azt hittem messzebb megyünk. Felkanyarodtunk az udvar kocsi feljárójára és kiszálltunk. Már kicsit sötét volt, de azért ki lehet venni az emeletes ház kávé színét. Szép ház volt. Felmentünk a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőn és becsengettünk. Egy ismerős férfi nyitotta ki az ajtót és köszöntött minket. Kezet fogott a papával. Előre engedtem Gemmát. Bemutatkoztak egymásnak, majd én következtem. Ekkor esett le hogy ő Sam édesapja. Köszöntött egy „Szervusz Harry!˝- vel majd beléptem én is a nappaliba. Megláttam Sam édesanyját is, majd lépteket hallottam közeledni. Nem láttam ki az, mert én álltam leghátul.
– Jó estét Ms. Svann. Hallottuk mi történt. Hogy van? - kérdezte a nagypapa a lánytól.

- Köszönöm, már sokkal jobban. - hallottam az ismerős hangot.

- Jó estét!- köszönt Emilia mama is.
- Jó estét!- köszönt vissza.
Gemma jött.
- Helló Gemma vagyok!

- Szia. Samantha, de hívj simán Samnek.

És mikor Gemma odébb lépett, megpillantottam Őt. Mosolyát leváltotta a döbbent arc, miért én csak mosolyogtam. Gyönyörű, vajszínű, térd fölé érő szoknyát viselt. Fénylő szőke haja, kiengedve a derekáig ért. Közelebb léptem és ő is megeresztett egy mosolyt.
- Hát te?- kérdezte, még mindig kicsit meglepetten.
- Jó estét Ms. Svann. Rendkívül csinos ma este. - viccelődtem udvarias hanglejtésemmel, mire halkan elnevettük magunk. De láttam rajta, hogy aprón elpirult. Bementünk az étkezőbe a szülők, nagyszülők után, ahol már csak 3 szabad hely volt. Egy Gemma mellett az asztal szélén, a másik vele szemben, és egy az mellett. Én a nővérem mellett foglaltam helyet. Mellette ült Emilia mama és mellette John nagypapa.  Vele szemben Sam apja, és anyja. Sam nem az anyja mellett lévő üres helyre ült, hanem egyel odébb, így pont velem szembe került. Mikor elfoglalta ő is a széket, rám mosolygott. 


                                                    * Sam szemszöge

Anyu szólt, hogy segítsek megteríteni. Mikor pakoltam az asztalra a tányérokat és az evőeszközöket, Harryhez érve, nem bírtam ki h ne nevessek. A szüleim és Harry nagyszülei néha vetettek ránk egy-egy mogorva pillantást, mikor vacsora közben, fel-felnevettünk. Igazából, nem nagyon figyeltem, hogy miről beszélgetnek. Biztos csak valami megbeszélés az újságról. (Anya és apa a Stars* című újságnál dolgoznak. Anya terepmunkát végez, infókat szerez, és riportokat készít, apa pedig fényképeket csinál. Így együtt járnak mindenhova. Ott ismerkedtek meg 20 éve.) Megettük a vacsit, majd Harry nagyszüleit megkínálták egy kis borral. A nagypapája nem akart inni, mert vezet, de Gemma mondta, hogy ő majd lesz a sofőr, így nyugodtan ivott ő is. Mi Harryvel, próbáltunk kommunikálni, de a felnőttek hangos nevetése és beszélgetése miatt nem tudtunk. Néztem az asztalt és gondolkoztam, mikor valaki megrúgott. Felnéztem és Harry rám mosolygott. Ebből rájöttem, hogy ő lehetett. Biccentett a fejével az ajtó felé. Azt jelenthette vajon, hogy lépjünk le? Kérdőn néztem rá, mire eltátogott egy "sétáljunk" - ot. Ránéztem a felnőttekre, akik időközben elvonultak a kanapéhoz, nekünk háttal. Visszafordultam, és bólintottam neki. Lassan és halkan felálltunk, és az ajtót vettük célba. Halk léptekkel próbálkoztunk, ami össze is jött volna, csak nem figyeltem eléggé és belerúgtam az asztal lábába. Én két ballábas. Próbáltam halkan fájlalni a lábam, de észrevettek. Anya, kérdőn nézett rám, tehát kénytelen voltam odamenni.
- Kimegyünk levegőzni. - súgtam olyan halkan, ahogy tudtam.
- Jól van, de ne maradjatok sokáig. Elég hideg van kint.
- Oks. - adtam a gyors tömör választ.
Harry nagyszülei kérdőn néztek anyura, így elmondta nekik. Viszont ha jól láttam a "levegőzni"-t idézőjelekkel mutatta. Jaj nekem! Remélem, nem gondolnak rosszra.  Gyorsan kimentünk nevetve az ajtón, mielőtt bármit is mondanának nekünk. Mikor kiértünk Harryhez fordultam.
- Miért is jöttünk ki? - mosolyogtam rá.
- Kegyed, ma nagyon csinos. - váltott megint udvarias hangnemre. Egyik keze hátul volt, a másik elöl a hasán pihent. Felnevettem megint.
  Odébb sétáltam a teraszon, a korláthoz. Szembe volt velem a kis halastavunk, amit különféle növények vettek körül.
A Hold teljes volt, és a tükörképét látni lehetett a halak között. Tényleg hűvös volt egy kicsit. Szélmozgáskor a kezemet keresztbe tettem, mikor kirázott a hideg. Nyilván észrevettem ő is, mert mögém jött. Azt hittem rám akarja teríteni az öltönyének kabát részét, de nem. Hátulról átkarolt. Egyszerre melegség töltött el. Már nem is éreztem az előbb érzett hideget. A fejét a vállamra tette és úgy ölelt. Kellemes érzés volt így ott állni, de még szerintem korai lenne. Karjai között megfordultam és szembe néztem vele. Gyönyörű smaragdzöld szeme elvarázsolt. A Hold fényétől még gyönyörűbb lett. Göndör tincseit néha meg-meglengette a szél. Már el is illant fejemből, hogy miért is fordultam meg. Elbűvölt a szeme és az előtte gondoltak eltűntek.
Pillantásommal pásztáztam szemei között. Egyre közelebb hajoltam. Ő ezt észrevette, ezért hasonlóan tett. Már alig volt közöttünk pár milliméter, amikor valaki kinyitotta az ajtót. Hirtelen eltávolodtunk egymástól és Harry lekapta magáról az öltönyének fekete kabátkáját, hogy a hátamra terítse. Ez kedves volt tőle.
- Hát ti?- kérdezte az éppen kilépő Gemma. Igazából megnyugodtam, hogy ő volt, nem más.
- Őő... csak fázott Sam. - mondta magyarázatképp.
- Értem. - mondta halvány mosollyal az arcán.
- Nem megyünk sétálni? - kérdezte hirtelen felém fordulva Harry.
Rámosolyogtam és egyetértően bólintottam. Lassan lementünk a lépcsőn, és elindultunk a kocsifelhajtóval párhuzamos járdán. Lekanyarodtunk a mellékutcába ahol szerencsére nem szokott nagy forgalom lenni. Itt szoktam görkorizni, kutyát sétáltatni. Tehát sétáltunk a kis mellékúton. Már alig bírtam menni a lábbelimbe. Szoktam ilyet hordani, de nagyon ritkán. Szóval nem bírtam sokáig. Egy apró sóhaj kíséretében felemeltem a bal lábam és lekaptam a sarum, majd ugyanezt tettem a jobbal is. Harry felhúzott szemöldökkel, mosolyogva nézett rám.
- Fájt már a lábam. - nevettem el magam.

- Aha... és most mezítláb fogsz tovább jönni? - mosolygott még mindig rám.

- Miért ne?
- És így akarsz lenni egész éjszaka?
- Miért egész éjszaka?
-Ja semmi.- egy kaján mosoly terült el az arcán.
- Harry... Hé! Még nem is mondtad a vezetékneved. - nevettem fel ismét.
Ezt a mondatot meghallva felém nyújtotta a jobb kezét, a balt pedig a háta mögé tette. Megint biztos előveszi az udvarias figurát.
- Hölgyem. Harold Edward Styles vagyok. Örülök, hogy volt szerencsém találkozni önnel. - majd megfogta a kezem, és csókot lehelt az kézfejemre.
Elpirultam a kézcsók után.
- Imádom, mikor ezt csinálod. - mosolyogtam rá.
Kaján mosoly terült el az arcán.
- Amikor csókolgatom a kezed? - húzta fel a szemöldökét kacéran.
- Mármint...- nevettem el magam. - Amikor előveszed az udvarias figurád. - mosolyogtam rá. Ő is felnevetett. - Szóval... Harold Edward Styles. Mire készülsz? - húztam fel a szemöldököm.
- Semmire. - ült ki ismét a kaján mosoly az arcára. Gyanús volt.
Mentünk tovább az üres, csendes és sötét utcán, amit egy-két utcai lámpa világított meg. A cipőm a kezemben, Harry kabátja a hátamon. A beton elég hideg a nemrég elolvadt hó miatt. Lehet nem szerencsés mezítláb mászkálni ilyenkor, de nem érdekelt. Bár tél van. De tényleg ne érdekel. Harry már többször szólt, hogy vegyem fel a cipőm, de nem akartam. Még egyszer megkérdezte.
- Sam! Fel kellene venned már tényleg. Elég hűvös van. Fel fogsz fázni. - nézett rám aggódó szemekkel.
- Nem nagyon izgat. - rántottam meg a vállam, majd rámosolyogtam.
Megrázta a fejét, majd egy hirtelen mozdulattal felkapott.

Csak nevettem Harry karjai között. Elkezdett velem futni, én pedig a nyakába kapaszkodtam. Elértünk egy sárga emeletes házhoz. Nagyon  szép volt. A fiú, velem a kajaiba elindult az udvaron át a ház fa ajtaja felé, letett a bejárattól nem messze lévő hinta ágyba, majd a zsebéből elővette a lakáskulcsot. Elfordította a zárban a kulcsot, majd kitárta az ajtót. A kulcsot belülre tette és kezével legyintett, hogy menjek előre. Felálltam és beléptem az ajtón, de mielőtt utánam jött volna, becsuktam előtte és nevetve kulcsra zártam.