~ 10. Chapter * part 1*

Sam boldogan ébredt. Egész álló nap csak mosolygott, ahányszor találkozott valakivel, annyiszor köszönt neki és kérdezte meg, hogy „hogy van?!”

Mikor már harmadszorra köszönt, Jennának elege lett, és elkezdte kifaggatni, mi ütött belé. Ő persze alig mondott valamit, mindössze annyit árult el, hogy fiú van a dologban. A nővére nem is faggatta tovább, tudta, fölösleges lenne.

Az egész napja ragyogóan telt el, igaz Aaron nem jelentkezett. „De majd holnap”- gondolta, aztán az ágyára dőlve elaludt…

***

A suliban sem fagyott le az arcáról a mosoly. Mindenki kérdezte, hogy „na, mi van?” vagy „beléd meg mi ütött?” Mindössze Nellinek, Maddynak, Valerienak, Naominak és… Lenának meg Rikkinek mondta el az igazat.

Naomi egy mosollyal és egy öleléssel fogatta. Nelli, az unokatesója és a barátnője tapsikolva gratulált neki. Egy ideig lese szálltak erről a témáról, majd aztán elköszönve távoztak az órájukra.

A következőszünetben maga sem tudta, hogy miért kéne elmondania Lenának meg Rikkinek, de az öröme mindent legyőzött. Rikki gratulált neki és átölelte, ahogy Lena is. Bár nem tűnt nagyon őszintének, megbízott benn.

A suliban érdekes dolog nem történt. Azonban Aaron nem jelentkezett… Egész este nem volt elérhető se telefonon, se interneten. Sam kezdett aggódni. Bár lehet, hogy csak túl spilázza a dolgot. Elvégre, nem mindenki olyan gép mániás, lehet, hogy egyszerűen nincs kedve géphez ülni. Kicsit megnyugodott…

20:23 volt, elment zuhanyozni. Egész idő alatt a szombat délutánon járt az esze. Milyen jól is telt el! Még jól is jött az a bokaficamodás, így legalább a többiek hazamentek.

De Emily viselkedését sehogy sem tudta ép ésszel felfogni: mi oka van rá, hogy így viselkedjen vele? Mindegy… Majd Gracetől kideríti.

Ki szállt a fürdőkádból, megtörölközött, felöltözött majd visszament a szobájába. Hamar felnézett chatre, nincs-e fent a fiú, de… Sajnos megint nem nyert. Aztán eszébe jutott, hogy megkérdezhetné Grace-t.

Sam üzenete:*

Sziaa
Mizuu?

Grace üzenete.*

Szia.
Semmi. Veled?

Sam üzenete:*

hátömm.. semmi
kérdezhetek vmiit?:D

Grace üzenete:*

kérdezz :D

Samantha kicsit tétovázott, hogy hogyan is kérdezzen rá, de aztán erőt vett rajta a fiú hiány érzete.

Sam üzenete:*

háth… Aaronnal mi van?
csak mert nem elérhető már 2 napja

Grace üzenete:*

nem tom, csak mert suliban sem volt.
teló száma meg van?

Sam üzenete:*

:O

am meg van… de nem kapcsolható..

Grace üzenete:*

értem. na akk várj, megkérdezem a tesóját.
1 pill

Sam kb. 15 percen keresztül várt Grace válaszára, amikor apukája benyitott a szobájába.

- Ideje lenne lekapcsolni a gépet.

- Tudom, csak egy pillanat!

- Kapsz még 10 percet, nem többet!- emelte fel a mutató ujját, majd kilépett az ajtón.

Sam már összetette a kezét, hogy Grace hamar megjöjjön a válasszal, amikor hirtelen jelzett a chat ablak. Hamar felnyitotta, de a választól megfagyott a vér az ereiben.

Grace üzenete:*

megkérdeztem, de… nem fogsz örülni a hírnek.
Aaron kórházba került.

Sam álla leesett a döbbenettől. A szíve 1 ütemet fájdalmasan kihagyott…

~9. Chapter

Sam eléggé fájlalta a lábát, de ezt nem mutatta ki. Dühös volt Emilyre, elvégre tönkre tette a délutánját. Mi lesz ez után? Alig töltött el fél órát Aaronnal, és már mehet is haza? Ezt nem hagyhatja, mindenképp itt marad még minimum másfél órát!
- Fel tudsz állni?- kérdezte Aaron, és felsegítette a lányt a földről.
- Azt hiszem… talán.
Teljesen elpirult: a fiú szinte átölelte, miközben tartotta, hogy nehogy elessen. Élete végéig így bírt volna maradni. De nem lehet… Majd talán egyszer, de ez a perc nem most érkezett el.
- Ülj le, mi előtt összeesnél. – mondta Adam, majd a padok felé biccentett.
Lassan oda botorkált Aaron segítségével, aztán leült, mellé pedig a „kísérete.” Jobb oldalán Grace, és Chris, bal oldalt Aaron, mellette Adam. Emily állva maradt. Nagyon úgy tűnt, hogy Samet nem csipázza.
Percekig csak ültek, aztán Grace hirtelen felállt, és félre hívta Emilyt. A szőke lány karba tette a kezét, és várta a „papolást.”
- Mégis mi bajod Sammal?
- Semmi. Honnan veszed, hogy bármi bajom van vele?
Grace felsóhajtott. Egy ideig a füvet kémlelte, majd ismét megszólalt.
- Nagyon látszik rajtad… na meg ugye, .. biztos nem véletlen gáncsoltad el.
- Na, jól van! Fogd akkor az ő pártját!- csattant fel Emily, és vissza akart menni a többiekhez, de a barátnője nem hagyta.
- Egyáltalán nincs arról szó, hogy pártokat fogok! De most komolyan Emily. Mi gondod van vele?
A lány felsóhajtott. Mi értelme „titkolni?” Hisz’ tényleg elég feltűnően szívatja Samanthát.
- Jó, rendben. Hát Lena miatt. Meg ígértem neki, hogy összehozom Aaronnal.
- Ó, szóval ez miatt…- bólogatott kevésbé egyetértően Grace. –Szerintem azért ennyire nem kéne bunkónak lenni. Egy kicsit vegyél vissza.
Ezzel befejezve a beszélgetést vissza mentek a többiekhez. Furcsa módon csak Aaront és Samet találták ott, Adam és Chris eltűntek.
- Hát a fiúk?- kérdezte a padra leülve Grace.
- Hazamentek. Mondták: „Ha már nem focizunk, akkor megyünk.”- utánozta elvékonyított hangon őket Aaron, mire mindannyian elkezdtek nevetni. Még Emily is megeresztett egy mosolyt.
- És most mi lesz? –tette fel egy idő után a kérdést Emily.
A többiek rá meredtek.
- Úgy értem, hogy mit csinálunk? Mert én szívem szerint haza mennék…
- Akkor menj! Én itt maradok Sammel… Te Grace?
- Hát,… ha Emily megy, akkor nekem is kell. - mondta szomorúan.
- Semmi gond. Menjetek nyugodtan. – mosolygott Sam.
A két lány elindult, csak hangfoszlányok hallatszottak tőlük. Samantha kicsit sajnálta, hogy Grace elment, de örült is egyben. Legalább a fiúval maradhatott.
Hú, hihetetlen, hogy itt maradt vele! És már 4 óra volt, 5kor mennie kell neki… „Össze kell kapnom magam!” –futott át Sam agyán a gondolat, majd megpróbált felállni, aminek a végén landolás lett… Aaron ölében!
Ismét elvörösödött a feje, de ha jól látta, akkor a fiúnak is. Tökéletes pillanat volt ez. Véget nem érő ideig nézték egymást… Majd néhány perc után kutya ugatás szakította ezt meg. Sam gyorsan megrázta a fejét, és kimászott barátja öléből.
- Ööö… bocsi, csak… Nem tudtam meg állni.
- Semmi gond! A lényeg, hogy nem törted össze magad. –nevetett fel a fiú, mire Sam is elmosolyodott.

10 percen keresztül ültek még a padon. Hülyéskedtek, zenét hallgattak vagy éppen magukról meséltek még.
- Na? Meg próbálsz fel állni? Nyugi, ha el akarsz esni, majd megint megtartalak. - mosolygott a fiú.
Samantha szíve csak úgy kalapált, amint belenézett abba a zöldeskéken ragyogó szempárba. Bólintott, a fiú kérdésére választ adva. Megvárta, míg Aaron feláll, majd követte. Pár másodpercig ingadozott, utána viszont minden a régi volt. A lábát tökéletesen tudta használni.
- Sétálunk egyet?
A fiú bólintott. Lassan elindultak a buszmegálló fele. Egész idő alatt szórakoztatták egymást. Egyszer Sam megcsúszott az árok szélén, amin persze Aaron egyszerre elkezdett nevetni. A lány „ördögi” arcra váltott, a fiú felé vette az irányt, aki nem látott semmit sem a könnyei miatt. Mire feleszmélt, az árokban találta magát, és amikor felnézett, a felette álló vadul vihogó Samet pillantotta meg. Gyorsan felnyúlt, majd a kezénél fogva lerántotta a lányt. Nevetve feküdtek az árokban, amit csak 10 perc után bírtak abba hagyni.
Mikor a buszmegállóhoz értek, az óra 16:45-öt mutatott. Aaron felvetette az ötletet, hogy míg nem lesz 5, megmutatja a lánynak a házukat.
Mikor odaértek, Sam egy gyönyörű, kétszintes sárga házat pillanthatott meg. Egyre csak mondogatta a fiúnak, hogy „Nagyon szép házatok van!” vagy „Ez tényleg nagyon szép!” Persze Ő meg csak mosolygott, és csak annyit mondott „Ugyan” vagy „Biztosan a tiétek sokkal szebb!”

Az idő már 16:56 fele járt. Aaron mondta, hogy elkíséri a lányt a buszmegállóhoz, és meg várja, míg megjönnek érte. Sam megköszönte mosolyogva, persze belül már tombolt az örömtől. Gyorsan felhívta Iant, az apját, hogy jöhet is érte, aztán csatlakozott a fiúhoz.
A megállóban kicsit laposabb volt a hangulat, de amikor Sam bedobott egy viccet, akkor az egész felpörgött. Végül egy fekete kocsi parkolt le tőlük 20 méterre. Samantha apukája ült benne.
- Hát… Nekem mennem kell. De nagyon jól szórakoztam. – felelt mosolyogva a lány.
- Igen, én is. Meg hát nekem is sietnem kell…
- Oké.. Azért remélem, lesznek még hasonló napok.
- Én is…- mondta mosollyal a lányra nézve Aaron - Na, de akkor, szia!
- Szia!- intett vissza a fiúnak.
Gyorsan bepattant a kocsiba, és mikor indultak, még visszanézett. Aaron a kanyarból integetett neki, azzal a megszokott mosollyal az arcán. Sam imádta ezt a mosolyt. És érezte, hogy még lesz alkalma látni…

~8. Chapter

Az arcát egyszerre elöntötte a pír, mozdulni is alig bírt. Végül aztán rá szánta magát, és lassan a fiú mellé lépett. Talán Ő nem vette észre, hogy ott áll mellette, mert egyre csak fütyörészett. Persze nem profi módon, csak úgy unaloműzőnek. Aztán talán rá 5 percre vette észre a buszmegállóban ácsorgó Samet.
Mosoly ült ki az arcára, majd megszólalt.
- Szia! Mióta állsz itt?
- Hali. Hát… talán 5 perce. –pirult el ismét a lány.
Aaron felhúzta a szemöldökét, mint aki csodálkozik vagy furcsa dolgot hall.
- Miért nem szóltál? – vigyorgott.
Samantha csak megvonta a vállát, aztán a földet kezdte el kémlelni. Nem tudta, mit mondjon, pedig normális esetben csak úgy ömlenek belőle a szavak.
Mindössze néhány percig tartott ez a nagy csend, amit a fiú tört meg Sam meglepetésére.
- Na hát akkor? Mi legyen, mit csináljunk? Esetleg tegyünk egy kört a faluban?
- Felőlem mehetünk. –felelte a lány nyugodt ábrázattal. Belül persze sikogatott örömében, a szíve majd’ kiugrott a helyéről.
Aaron egy mosoly kíséretében intett neki, hogy kövesse. Ő szó nélkül utána indult, pont, mint egy kis kutya.
Ha Samantha jól látta, egy focipálya felé tartanak, amit nem is bánt nagyon. Elvégre tud focizni, ráadásul jól is, sőt, így megmutathatja, hogy lány létére a fiú sportok is bejönnek neki.
- Tudsz focizni?- kérdezte a fiú, miközben átbújt a pályát körül ölelő korlát alatt.
Sam bólogatott, és ugyanúgy tett. Csodálkozott, hogy rajtuk kívül nincs senki sem kint. Egy lélek, annyi se tartózkodott a pálya körül. Nem értette, Aaron hogyan akar így focizni. Passzolgatnak?
- Rajtunk kívül nincs is itt senki.
- Tudom. Hamarosan megérkeznek a többiek.
Sam arca eltorzult. Többiek? Hát nem ketten lesznek? Hogy is gondolhatta?! Szóval csak egy foci meccs erejéig lesznek együtt? Sőt, alighogy kettesben lesznek. Ott lesznek mások, és biztos a nyakukon fognak lógni…
- Hahó, Sam?! Rosszul vagy? –nézett kérdőn a lányra a fiú, amint meglátta az elsápadt arcát.
- Ööö… nem, nem. Jól vagyok, köszi… De kik fognak jönni?
- Nem tudom ismered-e őket. Mondjuk látásból szerintem igen. Szóval elhívtam- nyújtotta meg az „í” és „a”betűt-, Christ, Adamot, Grace-t és Emilyt…
Teljesen leblokkolt. Emilyt?!! Ez a nap jóról szörnyűbe akar, de nagyon fordulni. Nem sok hiányzott, hogy a földre essen, de aztán egy kocsi dudálását hallotta meg. Meg fordult, aztán Christ és Adamot látta kiszállni a kocsiból. Velük még minden ok, de… Emilyvel más lesz a helyzet. Hát, legalább Grace is itt lesz.
A két fiú lassú léptekkel közelített feléjük. Sam azt vette észre rajtuk, valamin csodálkoznak. Egyértelmű: rajta. Persze, még csak látásból ismerték egymást, azt sem biztos, hogy emlékeznek rá.
Aaron lepacsizott velük, aztán bemutatta őt a fiúknak, s ezt fordítva. Jól szórakoztak, „felelsz vagy mereztek” is, amire Sam kicsit ráfázott. Adam ötletére bele kellett ülnie Aaron ölébe.
Samantha feje teljesen vörös lett. Pár pillanatig habozott, aztán mikor épp bele akart ülni a fiú ölébe, egy kocsi ajtajának becsapódása hallatszott.
Két lány, egy barna és egy szőke tartott a három fiú és Sam felé. Mosolyogva integetettek, de Emily mikor észrevette a lányt, lehervadt a szájáról. Komor ábrázattal tette meg azt a néhány métert, ami elválasztotta tőlük. Grace és Emily köszönt mindenkinek.
-Na, hát ha már mindannyian megvagyunk, talán kezdhetünk is.- közölte Aaron- Na lányok, álljátok ellenünk?
-Persze, csak nehogy sírva végezzétek. -kacsintott Sam, mire mindenki elkezdett nevetni, egy lány kivételével.
Felsorakoztak a pályán. De valami a hiányzott, méghozzá a legfontosabb dolog: a labda! Aaron valahova elszaladt, pár perc múlva azonban vissza is tért a hiányzó elemmel a kezében.
Miután mindenki beállt a saját helyére, elkezdték a játékot. Úgy tűnt kivétel nélkül mind a három lány remekül tudott focizni, és ezt bebizonyítva Samnak, Gracenak és Emilynek is volt vagy 1 gólja. Persze a fiúk is felkészültek, és az állás 5- 7 volt Aaronék javára. Samantha, csak hogy fel tudja hozni az állást az ellenfél kapuja felé vette az irányt. Adam felé vezette a labdát, őt kellett kicseleznie. Nem tűnt könnyűnek, de aztán baj nélkül sikerült. Tovább vezette, és Aaron állt be hirtelen a kapuba. A szíve hevesebben vert, félt, nem tudja neki berúgni. Aztán jobb lábát emelve célzott, majd mikor elrúghatta volna, Emily bevágott elé olyan durván, hogy a saját lába beakadt a lányéba. Nem, nem Emilyvel, hanem Sammal történt baj: a jobb bokáját iszonyatosan meghúzta.
Kínjában felsikoltott, mire mindenki abbahagyta a focizást. Legelsőnek Grace, majd Aaron, utána pedig a többiek vették körbe.
-Mi történt?- kérdezte ijedten a barna hajú lány.
-A bokám. Azt hiszem meghúztam.- nyökögött Sam.
-Emily, ez a te hibád.- mondta Aaron, majd Sam mellé guggolt.

~7. Chapter

Az a pár nap gyorsan telt el, és már csak néhány óra kellett a szombathoz. Sam le sem akart akadni a netről, mióta haza ért, csak is a monitort bámulta. Már vagy 5 órája biztosan. 18- kor ment be a szobájába, jelen pillanatban pedig 23:21 volt. Egyre csak várta, hogy Ő fent legyen, de persze tudta, hogy ilyen későn biztosan nem fog. A remény viszont akkor is ott égett benne.
Mikor már kezdett álmosodni, úgy döntött, hogy bekapcsol egy filmet. Az ébresztőt viszont beállította 23:59-re, hogy semmiképp se maradjon le a péntekről- szombatra váltásról. Az Álom. net-et tette be. Legutóbb nyáron, Jennával és Maddyvel látta a mamájuknál. 

A film alig tartott a felénél, mikor megszólalt a telefon. Villámgyorsan felkapta, és az időzítőt figyelte...
00:00! A babonához híven kívánt valamit; természetesen azt, hogy a szombat remek, és emlékezetes legyen Aaron és az ő számára is.
Azzal a tudattal, hogy már szombat van, kikapcsolta a filmet és a gépet, aztán lefeküdt az ágyába. Ki kell pihennie magát, zombiként azért nem toppanhat be az „első randijára.” Bekapcsolt egy lassú és kellemes zenét, majd álomba merült.

***

Másnap reggel 9-kor kelt fel. Az első dolog, amit tett, az a facebookra lépés volt. Örömére írtak neki egy üzit: Aaron! És ahogy látta, a fiú fent is van. 
így szólt az üzenet:

Szia! 
Akkor jó lesz a mai nap?

Sam üzenete:*

Hát persze 

*8 perc múlva.*

Aaron üzenete:*
Oksa
És hánykor?


Sam üzenete:*

Neked mikor jó?:P


Aaron üzenete:*
2től 5ig szabad vok 


Sam üzenete:*
Oksaa.. :))
Akk hányra menjek? Fél 3? ><


Aaron üzenete:*
Nekem ooké :DD
De tod hol lakok? xDD


Sam üzenete:*
ööö  Azt nem><


Aaron üzenete:*
Sz.kend. 
Gyere majd a buszmegbe
ott leszek én is :DD

Sam üzenete:*
okéés :DD
Akk lebeszélem gyors anyuékkaal. :PP
pill. ><


Samantha kisietett a nappaliba, ahol a szülei épp kávéztak. Kölyökkutya szemeket „vett fel,” és elkezdett aranyos, kisbaba mosollyal nézni anyukájára és apukájára. 
-Anyaa, apaa.- kezdett bele.- Elmehetnék ma az egyik... barátomhoz?
-Kihez?- kérdezték.
-Hát,... Aaron Losmannak hívják. Szerintem nem ismeritek. De nagyon kedves és jó fej srác.- érvelt, csak hogy meggyőzze szüleit.
Anyja és apja összenézett. Elvégre már 14 éves a lányuk.
-És hol lakik?- kérdezte az anya.
-A közeli faluban.
-És... hogy akarsz eljutni a randira? Ki visz be?- tette fel a nem várt kérdést az apja.
Sam elpirult a „randi” szó hallatán. Érezte, hogy elvörösödik a feje, a tenyere is elkezdett izzadni.
-Ez nem randi...
-Ó, hát persze, hogy nem!- mosolyogtak a szülők.
-Na de akkor hogy akarsz eljutni? Busszal? 
-Nem.. Igazából arra gondoltam, hogy bevisz egyikőtök.- vigyorgott-persze, ha csak ráértek fél 3-kor.
Egy ideig csönd uralta az előszobát, majd Ian letéve a kávés csészéjét, így felelt.
-Akkor majd én beviszlek.
Samantha arca felderült, és megölelte apját.
-Köszi!!! Na most megyek, majd ebédnél találkozunk.- viccelődött Sam, és bevágtatott a szobájába.

Aaron még mindig fent volt, így elmondhatta neki, a szülei válaszát. Természetesen a fiú is örült a hírnek, majd elkezdtek beszélgetni minden féléről. Jól elvoltak egészen délig, aztán mindkettejüknek mennie kellett az ebéd miatt. 
Sam már szaladt is. Amikor meglátta mit fognak enni, a kedve még jobb lett. Gyümölcsleves és RÁNTOTT SAJT! Hamar le is ült az asztalhoz, és neki látott az evésnek. Úgy döntött, nem siet, hisz' van még kerek 2 órája. 
Egy teljes kört haladt az óra mutatója, mire végzett a kajálással. Remek, már csak 60 perc, aztán go buszmegálló! Addig is, gondolta, kiválasztja a megfelelő ruhát.
Egy fekete csőnadrág, sötét csizma, lila póló és gyapjú felső, fekete kabát szürke „kukás sapival” keresztezve, ahogy szokták mondani a suliban. Remek, ez tökéletes lesz egy ilyen napra. Az idő is tökéletesnek ígérkezett, sehol egy felhő, a nap süt, és csak épphogy fújdogál a szél.
Rá nézett az órára 13:15. Hú, mindössze 45 perc van hátra az indulásig! Egyre izgatottabb lett, így inkább leült egyet rajzolgatni. Addig sem unatkozik. 

***

„Zzz, zzz, zzz.” Rezgett a telefon. Gyorsan felvette, és megkönnyebbülve állapította meg, hogy Emily az.
-Szia, Aaron. Na, mi van Lenával?- hallatszott a vonal másik végéből.
-Hali... Semmi. Mi lenne?- válaszolt szárazon a fiú.
-Hát, jártok, nem?
-Dehogy! Mégis honnan vetted ezt?
-Nem azt mondtad még ezelőtt, hogy fogtok?- értetlenkedett Emily.
-Nem. Csak annyit mondtam, hogy lehet. De az nem jelent semmit. Különben is, mással találkozok ma, így nem érek rá vele foglalkozni.
-Értem...- hangzott az egyértelmű válasz – De kivel? Ugye nem AZZAL a lánnyal?
-Samanthával. Bajod van vele?
-Dehogyis, nincs! Csak őt most ismerted meg. Nem sieted el egy kicsit?- ez a kérdés inkább tűnt kicsit rosszindulatúnak, mint aggódónak. De ki tudja? Talán igaza van... -viharzott át a gondolat a fiú agyán.
-Nem sietek el semmit sem. Azért találkozom vele, hogy jobban meg ismerjük egymást. Aztán... Lesz ami lesz... De inkább most leteszem. Ki kell érnem a buszmegbe.
-De hiszen az ott van egy...
-SZIA!
-Csá...- mormogta a telefonba Emily, majd Aaron kinyomta.

13:37. Jól elszaladt az idő. Kikapott egy farmert és egy fekete DC- pólót a szekrényből, majd  kikapcsolta a számítógépet. A konyhában még ivott egy dl kólát, és indult a buszmegállóba.
10 perc alatt kiért, de kicsit korán érkezett meg. Csakhogy ne unatkozzon, kisétált a foci pályára, hátha ott lesz néhány haverja. Mielőtt még azonban túlságosan is belemelegedett volna a játékba, az ébresztőt 14:20-ra tette. Elvégre Sam csak félkor jön, és 10 perc alatt simán visszaér a találkozó helyre.

***

Múlt az idő, percek teltek. Már vagy 5 rajzot elkészített, mikor Ian, az apja lépett be a szobájába, hogy készülődjön. Sam rögvest felpattant, át cserélte a ruháját, összeszedte a fontosnak ígérkező holmikat, beletette azokat egy válltáskába, és útnak is indultak.
Nem nagyon beszélgettek az autóban. Samantha az ablakon keresztül kémlelte a tájat. Egyre jobban közeledtek az úti célhoz, a szíve annál inkább vert. 
Talán el-elbóbiskolt, mert mikor kinyitotta a szemét, a kocsi állt, és apukája arra várt, hogy szálljon ki a kocsiból. Nagy nehezen kikászálódott, elköszönt Iantól, aztán a buszmegállóhoz ment. Amikor teljesen oda ért, megpillantotta Aaront.

~6.Chapter

Jó azzal a tudattal ébredni, hogy már csak néhány nap, és találkozunk életünk szerelmével. Még ha egy hetet is kell várnunk, Sam is már-már meg őrült, hogy mikor lesz már szombat? Elvégre csak nem vasárnap találkoznak. Addig is megpróbálta valamivel elütni az időt.
Minden nap ugyanaz, suli, kaja, barátok, gép, egy kis olvasás és tanulás. De egy nap kitűnt a többi közül: a szerda. Samantha el sem képzelhetett volna ennél furább és meglepőbb napot. Hip-hop után történt meg minden.

Már Maddyék is elmentek, mindenki ki ment a tornateremből, kivéve őt és… Lenát. Miközben a CD-t halászta ki a magnóból a lány oda ment hozzá. Egy ideig csak állt ott szótlanul, aztán 5 perc után megszólította.
- Tényleg bejön neked Aaron?
Sam nem mondott semmit. Bár kivételesen normális volt vele a lány, de … Attól még nem fog neki mindent elárulni.
- Talán… De nem biztos.
- Láttam hogyan néztél rá. Nem akarok veszekedni, elegem van már belőle…

Samantha nem akart hinni a fülének! Lena tényleg ki akar… békülni? Vagy csak úgy tesz. Nem lehet semmiben sem biztos.
- Te most tényleg békülni akarsz?
- Amint látod. És… bocsi, hogy azt csináltam péntek este. De csak féltékennyé akartalak tenni vele. Igazából nem is jön be nekem annyira , mindössze téged akartalak szekálni. – mondta, majd bűnbánó képpel nézett Samanthára.
- Én is bocsi. Fölöslegesen veszekedtünk mindeddig… Na, gyere ide!- mondta Sam majd átölelés helyett csak kezet fogott Lenával.
***
Eközben Nelli már a kabátját vette fent a szekrényben. Később esett le neki, hogy Sam nincs vele. Gyorsan benézett az öltözőbe, bekopogott a WC-be. Utána nézett be a tornaterembe, és egyszerűen nem tudta elhinni azt, amit látott: Sam és Lena ölelgetik egymást!
- Hát ti?- kérdezte kikerekedett szemmel.
- Kibékültünk. –felelték kórusban, majd elnevették magukat.
- Hűha! Tényleg léteznek csodák!- kiáltott fel Nelli, majd mindhárman hangos nevetésbe kezdtek.

***

Miután elköszöntek Lenától, ismét a korlátot vették célba. Ismét hülyéskedtek egy ideig, de most 4 órakor hazamentek mind ketten.
Sam a szobájába érve letette a hátizsákját, és leült a gép elé. Megvárta, míg bejön, majd fellépett facebookra.
Egy üzenete érkezett Aarontól.

Aaron üzenete:*
ha vagy majd írj. 

Sam üzenete:*
Okés  :)

Ezek után nem történt semmi érdekes vele. Beszélgetett a barátnőivel, evett, ivott, gépezett. Mikor 21:30-at mutatott az óra, úgy döntött, hogy lefekszik aludni. Hamar álom jött a szemére, és boldogan gondolt a holnapután utáni napra.

~5. Chapter

A szekrényben bent ülve Samantha elmondott mindent, már onnantól, hogy kik kötöttek ki mellette a körtánc végén. Már ez meglepte a többieket, hát még a többi… De Nellinek valami nem stimmelt, nagyon nem… Arra gondolt, hogy fel is hozza, viszont még várt, hátha másnak is eszébe jut. 
„Óóó!-k” hangzottak fel a lányok szájából, mikor azt a részt mesélte, hogy Aaronnak is tetszik. 
- Itt valami nem oké. – jelentette ki végül Nelli, mire a többiek kérdően néztek rá. Kicsit zavarba jött a rászegeződő tekintetek miatt, de folytatta- Ha bejössz Aaronnak, akkor miért hagyta, hogy Lena megcsókolja?

Felszisszentek mindannyian, Samet kivéve. Ez eszébe sem jutott. Eddig… Biztos van valami megfelelő magyarázat! Bízott a fiúban, esze ágában nem volt benne kételkedni, ezért a pártját fogta.
- Hát de.. Én bízok Aaronban… Tudjátok mit?- kérdezte. Nelli, Valerie és Maddy kíváncsian meredtek rá- Majd megkérdezem őt.

Nagy sóhaj hagyta el a többiek száját. Erre nem tudtak mit mondani. Még Valerie és Maddy sem, pedig ők azért jól ismerték a fiút. Elvégre volt is idejük rá. De nem értették ezt az egészet, nagyon nem… Miért hagyta, hogy Lena… Amikor Sam tetszik neki? Talán ő is bejön Aaronnak? Egyszerre két lány? 
Samantha emlékezni próbált, pontosan mit is mondott a srác:
„Én… Azt hiszem, ugyanezt érzem, csak… Még túl fiatal a „kapcsolatunk,” én semmit sem akarok elsietni. De nagyon szívesen találkoznék veled máskor is…”

Igen, pontosan ezt mondta. 
- Hát, akkor majd ezt szépen elrendezed vele. – kacsintott Maddy, majd kikászálódott a szekrényből. –Azt hiszem mennünk, kéne. Sam, akkor haza vigyünk?
- Aha, légy szíves… - felállt - Na sziasztok lányok!
- Sziasztok!- köszönt Nelli és Valerie, majd ők megkeresték a szüleiket.
Maddy és Sam most nem nagyon beszélgettek, inkább törekedtek arra, hogy megtalálják Maddy szüleit. Épp ebben a pillanatban ugrott be nekik, hogy még nem is beszélgettek velük. Már biztosan mindenhol őket keresik. /Szerencse, hogy Maddy még a tánc után átvette a ruhát./
Eközben Ella, Peter,Maddy szülei, Olívia mama és Luck papa a két lány mamája és papája a 6. osztályban várakoztak. Nem tudták, hogy merre lehet a két lány. 
- Hol vannak ennyi ideig? – aggodalmaskodott magában Ella.
Épp elindult volna a lányok után, mikor feltűntek az ajtóban. Csak mosolyogtak, hogy „nem volt semmi gond sem, már itt vannak, az a lényeg.”
- Na, mehetünk?- kérdezték kórusban.
- Hát, egész idáig rátok vártunk, na de igen. Induljunk. – felelt egy kis mosoly kíséretében Ella.
Beszálltak az autóba. Sam akaratlanul is a parkolót kémlelte, bár tudta, hogy a fiú nincs ott. Talán már otthon van, vagy hamarosan hazaér, de biztos, hogy az iskola környékét elhagyták.
Sam és Maddy beszélgetni szerettek volna az aznap eseményeiről, de féltek, hogy meghallják a többiek. A kormánynál Peter ült, az anyós ülésen Luck papa, középen Maddy, jobb oldalán Sam, bal oldalt Ella és Olívia mama. Igaz kicsit sokan ültek bent, de a lényeg, hogy elfértek.
Maddy azon gondolkozott, vajon Maria mamája és Charlie papája hol lehetnek. Haza mentek, vagy még a suliban vannak? Valószínűleg a testvére, Gabe is velük van. 
Samnak egészen máshol járt az esze. Vagy inkább máson. 
Aaron… Egyre csak a fiú arca tűnt fel lelki szemei előtt, ahogy Lena megcsókolja, és ahogy vele ül a ping- pong asztalon. Beszélgetnek… A fiú egyre csak közelít Sam felé, míg végül…
-Sam, itthon vagy! –rázta fel Maddy. 
-Ja! Oksa…- nagy nehezen kiszállt a kocsiból- Na, szia!- ölelte meg unokatesóját. – Jó legyél!
- Én? Inkább te! –dugta ki a nyelvét a lány majd visszaszállt az autóba- Hol van anya?- kérdezte az épp kocsiból kiszálló mamáját.
- Bement a kis Pepéért. – vagyis Maddy másik öccséért. Volt neki egy negyedikes, Gabe, és egy nagycsoportos ovis, Peter, az apjáról kapta a nevét, de csak Pepének szokták becézni.
Ella már meg is érkezett a kis fiúval, elköszöntek, majd hazamentek. Sam még egy kis időt el tudott tölteni Olívia mamájával és Luck papájával, majd ők is haza siettek busszal.

Úgy gondolta, elmegy zuhanyozni. Ezzel kész is volt pár perc alatt, majd a géphez ment. Bekapcsolta, és várt. Amíg nem jött be, elő vette a telefonját, és zenét kapcsolt.
  Pár perc elteltével figyelt fel, hogy a számítógépe készen áll. Fellépett facebookra, és megnézte az értesítéseket. Sajnálatára Aaron még nem jelölt vissza, de legalább Bella elérhető chaten.
Ráírt.

 

Sam üzenete:* 
Sziaa. 
Mesélek valamit… ^^

Bella üzenete:*
Sziaa. :DD
Okéé. Am hova tűntél műsor után?:O

Sam üzenete:*
Épp arról akarok meséélni, naa..xdd

Bella üzenete:*
Jah, oks.. :)

Bellának is beszámolt mindenről. Hát, látszólag őt is lesokkolta ez az egész. Egy ideig nem írt semmit, majd végre.

Bella üzenete:*
Hát ez durvaa..  :DD
Összejöttök? ♥

Sam üzenete:*
Háth.. xdd Jó lenne, dee.. Nem nagyon hiszek benne.. ://

Bella üzenete:*
Naa!Ne legyél már ennyire kis hitűű. 
Meg lesz az a kapcsolat, nyugii. ;)) 

Sam üzenete:*
Jah..  Jó lennee. :)

Bella üzenete:*
Na, csak higgy benne. 
De most megyeek. sziaa . 

Sam üzenete:*
Ooks..  sztem én is…
sziaa  

Sam ránézett az órára 22:01. Ennyi ideig a gép előtt ült volna? Már épp ki akarta kapcsolni, amikor apukája lépett be a szobába.
-Kikapcs! - szólt rá.
- Épp azt csinálom. - felelte Sam, majd elhelyezkedett az ágyán. Apukája bólintott, majd kiment.

Mivel a villanyt azt elfelejtette lekapcsolni, Samantha sétált oda. Utána fogta a telefont, világított vele az ágyig, majd szépen álomba merült.

*

Az ablakon át beszűrődő fény ébresztette fel Samet. Felkelt, hogy elpakoljon az iskola táskájába, de beugrott neki, hogy Szombat van. Egy sóhajjal kitávozott a szobájából,

és az első hang akiét meghallotta az apjáé volt. A nővére, Jenna már a tv előtt ült.
Valami gyagyaságot nézett, ahogy az apja szokta mondani. Másik nővére, Demi még valószínű aludt, mert nem látta sehol. Anyja épp a folyosón jött ki és mindenkinek 'jóreggelt' kívánt. 
Sam is leült a tv elé tesója mellé. De igazából nem is azt bámulta, hanem gondolkozott... gondolkozott..  és gondolkozott.. hogy min?      A tegnap estén.. Amikor Aaron azt mondta.: „Én… Azt hiszem, ugyanezt érzem, csak… Még túl fiatal a „kapcsolatunk,” én semmit sem akarok elsietni. De nagyon szívesen találkoznék veled máskor is…”

Itt mindig önkéntelenül  elmosolyodott és örült, egyben nem tudta, hogy most ezt komolyan mondta, vagy csak hogy ne bántsa meg. Azon is morfondírozott, amit Nelli mondott. De tényleg... ez a   kérdés visszatérő volt a fejében... „Miért hagyta, hogy Lena… Amikor én tetszek neki? Talán ő is bejön Aaronnak? Egyszerre két lány?” Ezt elég furának vélte. A nagy gondolkodást egy hang törte meg, egy hang, ami nem a családtagoké volt. Ez a hang azt jelentette, hogy ideje lenne enni. Tehát feltápászkodott és becammogott a konyhába.
A hűtőből elővette a tejes dobozt, levett magának egy csészét, majd lefőzte a kávéját. A szekrényből kenyeret halászott elő, és úgy ki centizte a szeleteket, hogy épp beférjen a pirítóba. 10 perc elteltével kész is lett a reggelije, így már startolt is az asztalhoz. Hamar behabzsolta, a tányért és a csészét pedig a mosogatóba helyezte.
A szobáját vette célba, a gépét benyomva. Míg teljesen bekapcsolt a masina, addig gyorsan átöltözött.
Természetesen facebookra lépett fel elsőként, és boldogan szemlélte, hogy Aaron visszajelölt neki! Hát persze, egyszerre a fiú adatlapját nézte meg. A képeit azonmód lájkolta és le is töltötte. Ez kicsit „mohó” dolog volt, elvégre még csak egy napja ismerték egymást. De mit érdekelte az őt? Örült, hogy egy ilyen srácot ismerhet meg, aki... épp fent van chaten!
A szíve elkezdett hevesebben verni, nem tudta mit csináljon. Rá írjon, ne írjon rá? Mégis mitévő legyen?!
Rengeteg kérdés gyülemlett fel benne, amit az szakított meg, hogy Aaron ráírt!

Aaron üzenete:*
Szia :)
Nah hogy vagy?

Teljesen le volt blokkolva, az ujjai remegve értek hozzá a billentyűkhöz, de azért egy 'sziát' le tudott írni. (Na persze többet is, ez csak egy költői kifejezés volt.)

Szamii üzenete:*
Sziaa. :))
Köszi, jól.. Na és tee?  :)

Aaron   üzenete:*
én is... :)
na és micsi?

Szamii üzenete:*
áh, csak fész :PP
tee.? :)

Aaron üzenete:*
ugyanaz
meg zene :DD

Szamii üzenete:*
azz jóó :P
Na, és … mikor érsz rá? Xdd

Aaron üzenete:*
:DD
Ennyire sietsz? :))

Szamii üzenete:*

dehogy.! Xdd
Csak mondom megkérdezeem. :PP

Aaron üzenete:*
:)
Hát, mit szólnál jövő hétvégéhez?

Sam felsikoltott volna örömében.

Szamii üzenete:*
nekeem nyolc :))

Aaron üzenete:*
ok
akk randi megbeszélve:)

Szamii üzenete:*
?? randi o.O

Aaron üzenete:*
csak vicceltem XD

Szamii üzenete:*
nah azéé. :PP

Aaron üzenete:*
nah én mek
szija :)

Szamii üzenete:*
ooks.. :PP
Sziaa :))

Sam kimondhatatlanul boldog volt. Talán a jövő héten lesz  élete legjobb hétvégéje, ami nem kétséges.

***

A nap többi része unalmasan telt el, folyton Aaron járt az eszében. Vagy zenét hallgatott, fellesett fészre, esetleg olvasott.
Amikor ránézett az órára, 7 fele járt az idő. Gondolta, ismét meglesi, nincs-e fent Aaron. Sajnálatára a fiúnak se híre, se hamva. Úgy döntött, ki megy vacsorázni. Lassan ki ballagott, majd a hűtőben kezdett el kutakodni. Virsli és tea mellett döntött.
Úgy érezte, hogy napokon keresztül ült az asztalnál. A vacsorája ugyan már elfogyott, de egyre csak a semmibe bambult. És ezt Jenna szakította félbe.
-Huhúú! -hadonászott kezével húga szeme előtt- Bambula Gyula!
-Ne! Hagyjál már! -mordult fel Sam.
-Jól van, na! Nem kell egyszerre megsértődni.- mosolygott Jenna, majd egy teás csészével a kezében leült az asztalhoz.
A TV- t nézte, miközben az erdei gyümölcsös teáját iszogatta. Egy idő után azonban feltűnt neki Samantha szótlansága.
-Hát te?- tette fel a kérdést.
-Itt lakom.- válaszolt szárazon Sam.
-Nem úgy, hanem mi ez a bambulás?
-Ja, az semmi. -vont vállat, majd tányérját a pultra rakta.
Jenna egy ideig kérdőn nézett rá, majd újra belemerült a TV- be. Sam ezt kihasználva beballagott a szobájába. Elterült gyorsan az ágyon, és a telefonját kézbe kapta. Mit csináljon..?

Rá nézett ismét a vekkerre. 20:00... Hú, még csak egy óra telt el? Gondolta, rá néz fészre, hátha most mát fent van a fiú...
Megint nem járt sikerrel. És mi lenne, ha felhívná? Az eszét vesztve Aaron nevére léptetett, majd megnyomta a hívás gombot. Mire észbe kapott, a fiú felvette.

-Hahó! Sam?

-Ööö... -dadogta- Szia, Aaron.
-Szia. Mit szeretnél?- kérdezte hihetetlenül lágy hangon. Samantha azt hitte, menten elolvad.
-Hát, hogy nem-e jönnél fel facebookra.- nem kellett volna sok, hogy belesüljön a kérdésbe.
- Ööö… Most nem tudok, a bátyám a gép előtt ül. De ha szeretnél valamit kérdezni, akkor most nyugodtan. Ráérek…
-Hát,ööö… -Sam persze arról a dologról akart érdeklődni, amit Nelli mondott neki. Csak persze beszélni róla elég nehéz. –Arról az estéről szeretnék veled beszélni… Persze, ha te is hajlandó vagy róla, mert nem muszáj!

Aaron hangján hallani lehetett, hogy nincs sok kedve ehhez a témához.

- Gondolom arra vagy kíváncsi, miért hagytam, hogy Lena… Érted… És miért mondtam azt, hogy tetszel. Igaz?
- Hát, igen… De ne vedd tolakodásnak, légyszí.
- Nem veszem, elvégre igazad van. Szóval… Emily azt mondta nekem, hogy Lena és én… teljesen össze illünk. Persze én mindig hallgatok rá, mert nem egyszer köszönhettem meg neki dolgokat, ami később a hasznomra vált. Tehát Lena meg én… alakulófélben vagyunk.

Sam a levegőt visszatartva hallgatta Aaron beszédét. Nem tudta mit kéne mondania erre, elvégre szinte semmi köze ehhez az egészhez.

- De amikor meg ismertelek, minden meg változott bennem, nem akarok Lenával járni. Úgy hiszem, inkább előtte téged jobban meg tanullak ki ismerni… Na, azt hiszem el is mondtam az igazságot.
- Értem. Szóval akkor még mindig áll a jövő hétvége?- kérdezte félve.
- Jaj, hát persze!- mondta immár lelkesebben Aaron- Na de ha nem gond most le teszem, mennem kell vacsizni. Szia, jóéjt!
- Szia!- azzal Sam letette a kagylót, és ledőlt az ágyra. Csakis a fiúra gondolva álomba szenderült.

~4. Chapter

A szereplők már nagyon izgatottak voltak, pláne az énekkarosok és a versmondók. Elvégre ők kezdték az egészet.A nézők is izgatottan vártak, bár eléggé felhördültek, amikor 1-2-szer sípolt a mikrofon.Az eleje kicsit nehezen indult be a műsornak, aztán úgy pörgött le, mint a villám. Sam a végét akarta már igazán, amikor „együtt táncolhatott” Aaronnal. Talán ismét a fiú mellé kerül… Megfogják egymás kezét… Maga a mennyek országa.

***

… és meghajoltak a táncosok. Felhangzott a 8 „bimm - bamm”, és az egész szereplő brigád beállt a körtáncba. Ó, végre!

 „- El kell érnem, hogy pont mellé álljak.”- morfondírozott magában Samantha,  mire beindult a tánc. Körülbelül 5 percen át mentek, és végül… A  nézők felé fordultak, megfogták egy más kezét, elmondták az idézet sort, meghajoltak. Sam félt oldalra tekinteni, de valami ismerős érintést érzett a tenyerében. Pillangók kezdtek el repkedni a hasában. Erőt vett magán, megnézte ki áll a bal oldalán. Hát ez nem igaz! Lena… Hát, ez nem járt sikerrel. De talán jobb oldalon… És,.. ! Emily? Ez most csak vicc?! Lena mellé lesett, és nem volt képes hinni a szemének; Aaron állt mellette! Hát persze, hogy erre ment ki a játék! Mindenki elengedte a másik kezét, és ki özönlöttek a teremből a hátsó ajtón. Eredetileg az ebédlőbe kellett volna minden szereplőnek mennie, de… két személy ennek az ellentettjét csinálta. Lena és… 

Aaron? Ez nem lehet igaz!

Samen eluralkodott a féltékenység és a kíváncsiság.Muszáj volt neki a két fiatal után mennie, akik egyenest a tornaterem hátsó ajtaján keresztül a kazánház bejáratához siettek.

Úgy állt a fal mellé, hogy senki se láthassa meg, főleg ne Aaron és Lena… Beszélgettek…  Sajnos csak hangfoszlányok érkeztek el hozzá. Látszólag Lena szándékozott sok időt együtt tölteni a fiúval , viszont Aaron sem akart túl hamar távozni. Ez rosszul esett Samnek.

Már vagy 10 perce dumáltak, mikor Aaron el akart sétálni. Sam gyorsan visszahúzta a fejét, nehogy észrevegyék, azonban mikor visszanézett, nem volt képes hinni a szemének...

***

- Hol van már az a lány?- mászkált fel- alá Nelli Maddyt és Valeriet nyaggatva.

-Sam?- kérdezett vissza egyszerre a két lány, mire Nelli csak bólintott.

- Fogalmam sincs. De már nekem is feltűnt, hogy nincs meg. - vonogatta vállát a szőkés barna hajú lány.

-Ja, ahogy Lena és Aaron sincs.- válaszolt Maddy, mire mindannyian össze néztek. Ugyanarra gondoltak, meg kell találniuk Samanthát!

Gyors léptekkel lesiettek az ebédlőből, egyenest a tornaterembe. Már alig voltak páran, de se Samet, Lenát se Aaront nem látták. Mindenhol keresték őket, még a fiú öltözőbe is benéztek, ahol néhány srácot találtak alsógatyában.

Végül Valerienek az az ötlete támadt, hogy kint is nézzék meg őket. Első cél, a tornaterem hátsó ajtaja körüli terület…

***

Sam csak állt mereven. Lena az előbb… Aaront… meg… megcsókolta?! Érezte, hogy könny gyűlik a szemébe, és nem bírja ki sírás nélkül. Lassan elkezdtek folyni a könnyei. El akart szaladni, de nem bírt elmozdulni a helyéről. Egyre csak bámulta a két alakot, ami kezdett végre szét válni. Egyszer csak azon kapta magát, hogy Aaron és Lena feléje tart. Persze egy kedvesebb, míg a másik gonosz mosollyal az arcán.

Hirtelen rántást érzett a karján, így eltűnt a két fiatal elől.
-Mi történt? Miért tűntél el ennyi ideig?- Nelli, Maddy és Valerie voltak azok...

 

 

 Sam nem tudott megszólalni, pedig barátnői egyre csak nyaggatták, hogy mondja el, mi történt. Ugyan neki is állt volna, de mikor A fiú és A lány oda álltak melléjük, csak a földet bámulta. A szeme még mindig könnytől csillogott. Lena arcán egyre csak nőttön nőtt a ravasz mosoly. Boldog volt a tette miatt, elvégre szerette Aaront, de trófeául szolgált az is, hogy Sam ezt mind végig nézte. Rájött, hogy ő is belezúgott a fiúba.
- Mi történt? Mi a baja?- kérdezte nem titkolt aggódással a hangjában Aaron Valeriet és Maddyt.
- Épp te kérded?- indította a kissé nem kedves kérdést Nelli a srácnak, aki csak nagyot nézett. Bár Nellinek fogalma sem volt róla, hogy mi történhetett, de érezte, hogy Aaronnak köze van hozzá. 
- Ismerlek?
- Nem mindegy az?
Aaron csak megforgatta a szemeit, ahogy Nelli is. Lena viszont nem szólt egy szót sem, ami furcsa… úgy tűnt, élvezi a helyzetet. 
- Én azt hiszem, tudom mi a baja. - szólalt fel hirtelen.
Samantha megremegett. Pont ő neki nem kéne beleütnie az orrát ebbe a dologba, bár neki épphogy nagy szerepe van az egészben. Aaron kíváncsian nézett rá. Érdekelte a dolog. Viszont Maddy, Valerie és Nelli feszülten figyelt, míg Sam felkészült a futásra.
- Ami az előbb történt, a kazánház ajtaja előtt. 
- Miért? Mi történt?- érdeklődött Maddy.
- Hát, Aaron és én… megcsókoltuk egymást…- válaszolt a lány, nagy mosoly kíséretében.
Mindenki vészes nagy csalódottsággal nézett rá a fiúra, utána pedig Samra.
-Hát… - szólalt meg Aaron is- Félre értés ne essék, de Lena… Te csókoltál meg engem.
- Az igaz.- szisszent fel a lány- De te nem ellenkeztél. – vigyorgott.
- Hhh.. Tényleg… nem.
Aaron szomorúan lehajtotta a fejét. Igaza volt Lenának, hagyta, hogy megcsókolja. De csak ekkor villant be neki: ha Sam szomorú azért, ami történt, akkor az a lány… érez valamit iránta? Azonnal Samanthára nézett, aki épp ugyanabban a pillanatban nézett Ő rá.
Sam nem bírta ezt a nézést tovább magán érezni, ezért nagy késztetést érzett, hogy elmenjen.Nem is várt tovább, se szó, se beszéd, a parkba sietett.
Maddy utána akart szaladni, de mondták a többiek, hogy most nekik nem szabad beleavatkozniuk. 
- Igazán utána mehetnél. – lökte oldalba a fiút Nelli, aki a merengésből felébresztve megrázkódott. 
- Hogy én?- kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Szerintem meg hagyd a csudába!- mondta unottan Lena, és nyomott egy puszit Aaron arcára- Én most megyek haza. Már várnak a szüleim. Szia Aaron és lányok!
Azzal el is tűnt. A fiú csak egy másodpercig nézett utána, aztán azon kapta magát, hogy a három lány várakozón tekint rá.
- Mi az?
- Menj már utána. – kérlelte Maddy, majd Valerie és Nelli segítségével eltolták a parkig.
- Nekem már igazán mennem kéne! A táncosok…
- A táncosok majd szépen meg várnak!- mosolygott Nelli.- Ne merészeld itt hagyni! –fenyegette meg „komoly” ábrázattal a fiút, aki csak egy mosolyt adott válaszul.

Aaron erőt vett magán, és a ping- pong asztalon búslakodó lányhoz lépett. Először nem tudott mit szólni, aztán úgy döntött, ARRÓL a dologról kérdezi meg. Még nem ismerte olyan jól a lányt, de érezte, hogy benne remek barátra, sőt, talán többre is lelt.
-Khm.. Leülhetek?- kérdezte kicsit félénken az asztal szélére mutatva.
Sam csak bólintott. Nem hitte el, hogy a fiú utána jött. Bár, sejtette, hogy a barátnői kezei is benne vannak. De legalább is ül mellette, és Lenával…
- Szóval… Sam… Te tényleg többet látsz bennem… mint… egy szimpla… barát? –kertelt egy kicsit a fiú. Nem akart egyszerre bele vágni. Úgy gondolta, a lánynak is jobb lesz, ha kicsit lassabban közelít a lényeg felé, bár Sam tudta így is, mit szeretne újdonsült barátja.
- Hát… Ami azt illeti.. –kezdte már kevésbé könnyekkel küszködve- Maddy előre szólt, hogy én… hogy Te nekem.. megtetszel…
- Maddy? Ja! Hát, az unokatesód akkor elég előre látó. És kicsit hülye. –nevette el a végét. Sam is meg- meg ejtett egy mosolyt-, Na de most tényleg… Hogy érzel irántam?
- Én… Nem akarom elmondani. –makacsolta meg magát Samantha, és halvány vigyorral az arcán karba tette a kezét.
- Na, jól van. Utána én is elárulok valamit. Amit… még nem tud rajtam kívül senki sem. – csalafinta mosoly jelent meg Aaron arcán.
- Rendben - adta be a derekát a lány- Nekem az első pillanattól fogva megtetszettél, és nagyon kedvellek. Talán többet is érzek irántad… Úristen, nem hiszem el, hogy ezt én mondtam. – jelentette ki rá pár másodpercre, mire a fiú csak nevetett egyet.
- Hát, akkor most én jövök. – pirult el- Én… Azt hiszem, ugyanezt érzem, csak…- kicsi szünetet tartott- Még túl fiatal a „kapcsolatunk,” én semmit sem akarok elsietni. De nagyon szívesen találkoznék veled máskor is…

Sam fülig elpirult, a tenyere is elkezdett izzadni. Most mit válaszoljon erre?! De annyira boldog volt, hogy a fiúban is fellobbant egy kis szikra iránta.
- Hát, nekem jó bármikor… Azt hiszem.. Neked? –kérdezte a fiút.
- Nekem…
- AARON? MERRE VAGY? INDULUNK, GYERE! CSAK RÁD VÁRUNK MÁR! – hallatszott Chris és Adam hangja a tornaterem felől.
A fiú gyorsan leugrott a ping- pong asztalról, és futás közben vissza kiabált Samnek.
- Bármikor jó, én is úgy gondolom! Majd üzenek! SZIA!!! 

Samantha integetett neki, majd elkezdte a Holdat bámulni. Aaron arca rajzolódott ki benne. Boldog volt… Ki mondhatatlanul boldog volt…

Annyira belemerült saját gondolataiba, hogy észre sem vette barátnőit, mikor érkeztek oda mellé.

- Naaa? –mosolygott Maddy- Mesélsz nekünk?
- Ezt az estét sosem felejtem el… - mondta Sam boldogan- Gyertek, menjünk be. Aztán mindent szépen, sorjában elmondok…

~3. Chapter

Az ünnepség pontban 17-kor kezdődött, így Samnak volt még 3 órája. Nem késlekedett, fellépett skype-ra és Aaront felvette az ismerősök közé. Azután facebookra is felnézett, de mivel sok Aaron nevezetű fiút adott ki, Bella ismerősei közt kezdett el keresgélni. (Bella Haston régi jó barátnője volt.) Pár perc után rá is talált. Szóval a teljes neve: Aaron Losman. A képeit meg szerette volna nézni, de nem tehette, amíg a srác vissza nem jelöl. Észrevette azonban, hogy unokatesója fent van chaten, gondolta ráír és mindent elmesél neki.

Sam üzenete:*

Sziaaa: DD
na mizuu?? :PP

Maddy üzenete:*

Halii: PP
Semmii..
Arraa.?? Na mivan Aaronaal? :DD

Sam üzenete:*
Mesélnem kell vele kapcsolatban :DD
 
*10 perc múlva, miután leírta az eseményeket*

Maddy üzenete:*
Naa ne:DD Ez most komoly?? 
 

Sam üzenete:*
Elejétőől a végéig ^^ 

Maddy üzenete:*
Ennek nagyoon örülök :DD ^^ 
na de most menneem kell készülőődnii :PP Majd még dumálunk..
Na szevaasz: DD 

Sam üzenete:*
Ooks.. ;DD
Sziaaa.. 

 

Tényleg. Nem is ártana készülődni.- gondolta, majd kikapcsolta a gépet. Gyorsan felszaladt nővéréhez, Jennához, azzal a kéréssel, hogy göndörítse be a haját. Ez hamar meg is volt. Utána gyorsan át öltözött, megnézte magát a tükörben, végül ivott egy kis frissítő ásványvizet. Mikor ránézett az órára, 15:35 -öt mutatott. Nem ártana elindulni, elvégre a szereplőknek 16:00-ra oda kéne érni.
Fogott egy kis válltáskát, a telefonját meg még néhány fontos cuccot belepakolt, és el is indult. Útközben zenét hallgatott. Közben el- elgondolkozott a délelőttön. Óhh, hogy lehet ennyire szerencsés? Belebotlik épp ma... Talán élete szerelmébe... Egész idő alatt Aaronon járt az esze, aztán egyszer csak azon kapta magát, hogy fel felé sétál a suli lépcsőn. Benyitott az ajtón, aztán egy ismerős arcot látott. Nem, nem Aaron volt az, sőt nem is fiú... Bella!
Hatalmas mosoly ült ki az arcára, hogy végre újra találkozhat rég nem látott barátnőjével. Hamar oda sietett hozzá, aki át is ölelte.
-Jaj, olyan régen láttalak.- mondta Bella örömittasan.
-Igen, én is téged. Mesélnem is kell. Aaronnal kapcsolatban. - mondta Sam, az utolsó mondatot kicsit halkabban.
A barátnője szeme kikerekedett, nagy vigyor ült ki a szájára. Alig várta már, miről mesélhet vajon Samantha? Bementek gyorsan a lány mosdóba, körül néztek, nincs-e senki a WC-ben. Miután meg győződtek arról, hogy egyedül vannak, Sam elkezdte mondani minapi találkozóját a szőke hajú sráccal. Bella boldogan hallgatta, nagyon örült, hogy ők ketten "egymásra találtak." Ugyan MÉG csak barátilag, de bármi megtörténhet...
-Hűha! Ez nagyon remek! Titeket egymásnak teremtett az ég!
-Naa, azért még ne túlozzunk.- lökte játékosan oldalba barátnőjét a fülig szerelmes lány.- Hiszen ott van neki Lena meg Emily...
-Nyugi, Emilyvel csak nagyon jó barátok. Igazából ő is jófej, csak... Most ilyen kedve volt.- próbálta nyugtatgatni Bella Samet.- Lena pedig... Hát, szerintem miatta ne nagyon aggódj!
-Talán igazad van. Emilyvel kapcsolatban. De Lenával, hát nem tom... -válaszolt kissé bánatosan.
-ÉNNEKKAROSOK! PRÓBA A ZSIBONGÓBAN! GYERTEK!- hallatszott kintről Diana néni hangja.
Sam elköszönt Bellától, aki a tornaterem felé távozott. Gyorsan lezajlott a próba, ami után már csak 10 perc szabad idő maradt. Nelli lépett oda Samanthához Maddy és Valerie kíséretében. 
-Naa??- kérdezték.
-Mi na?- .
-Mi van Aaronnal?- kérdezte Nelli.
-Semmi...- pirult el a név hallatán. 
A többiek megvonták a vállukat, aztán megragadták Samet, egyre csak a tornaterem felé húzták.
-Na mivan máá'?! Hova húztok így?- kérdezte meglepődötten.
-Á, sehova-sehova! -kuncogott Maddy, miközben ravasz pillantást váltott Valerievel és Nellivel.
-Csak gyere..- mondta Valerie.
Amikor az öltözők elé értek, Samnak a földbe gyökerezett a lába. Aaron állt, tőle alig néhány méterre, talpig felöltözve néptáncos ruhába. Adammal és Chrissel beszélt épp. Szóval erre ment ki a játék! Mire a lányokkal "elbeszélgetett" volna, csak hűlt helyüket találta. Ott hagyták... Vissza Aaronra nézett. Ojjaj! Nelli, Valerie és Maddy vele beszélt! És egy folytában ő rá, Samra mutogattak. Itt valami készül! Tisztára le volt blokkolva, se látott, se hallott. Úgy érezte, hogy zuhan, menten elájul. Amikor kinyitotta a szemét, Aaron, Nelli, Valerie és Maddy arcát látta. Lent feküdt a földön. Na de hogyan került oda?
-Hé, jól vagy?- hallotta Aaron hangját.
-Ööö... Izéé... Én.. Hogy kerültem ide?- dadogta Sam zavarában.
-Hát, mi feléd mentünk, aztán te hirtelen a földre rogytál. Szerencséd, hogy Lena épp melletted sétált el. Sikerült elkapnia.- mondta Valerie.
Hogy ki? Lena? Rosszul hallotta volna, vagy tényleg azt mondták, hogy Lena kapta el? 
-Na, gyere, állj fel.- nyújtott neki kezet Maddy. 
Aaron még mindig ott állt mellette, nem ment vissza a fiúkhoz. A szemében merengett el.
-Hahó, Sam!- integetett a kezével Aaron, hogy figyeljen már.
-Ja! Tessék?
-Értetted a viccet?
Jaj, ne... Teljesen bele feledkezett abba két szempárba. És.. Te jó ég! Egyedül állt ott Aaronnal, Nelliék pedig elmentek! Segítőkész barátok...
-Na, hagyjuk...- mosolygott a fiú.
-Szerintem is.- pirult el Sam.
-Mellesleg... Jó a hajad.- mondta a plafont kémlelve Aaron.
-Aa.. Öö... Kösz..i...- dadogta, mire a fiú rá nézett, mosolygott, aztán a padlót nézte tovább.
-Gyerekek! Gyerünk be a tornaterembe! Kezdődik az előadás!-hallatszott az egyik tanárnő hangja.
-Azt hiszem ideje lenne menni. Nekem is már bent volna a helyem.- nevetett fel a fiú, majd gyorsan beszáguldott a többi szereplő közé. Sam viszont lassan, és boldogan lépdelt befelé...